Világbajnok lett a Világjátékok-győztes!

– Nem lehet nem észrevenni: most már hivatalosan is Szabó Györgyei Szebasztiánként szerepelsz. Mi áll a névváltoztatás hátterében?

– Igazából ez mindig is a teljes nevem volt. Amikor 2004-ben elkezdtem versenyezni, valahogy lemaradt a „Györgyei”, és úgy maradt hosszú éveken át. Most, hogy klubot váltottam, a BVSC-nél újra minden hivatalos papírt kitöltöttünk, és úgy gondoltam, itt az ideje visszatérni ahhoz a névhez, amellyel születtem. Ez a családom része, fontos nekem, ezért szeretném, ha mostantól mindenhol így szerepelne.

– Az első igazán komoly uszonyosúszó világbajnokságodon rögtön arany- és bronzérmet nyertél. Mennyire elégedett vagy?

– Az eredménnyel nagyon. Persze sportolóként mindig azt nézem, hogy miben lehetett volna még jobb. Száz méteren volt egy technikai hibám a fordulónál, ilyen sebességnél már egy apróság is sokba kerülhet. Az ötven viszont úgy sikerült, ahogyan elképzeltem. Nem volt ez egy százszázalékban erre a vb-re kihegyezett felkészülés, ezért különösen örülök annak, hogy világbajnoki címmel zártam.

– Ráadásul úgy érkeztél Dél-Koreába, hogy szinte azonnal rajtkőre álltál.

– Igen, ez tudatos döntés volt. Az úszó Európa-bajnokságra készülök, ezért nem akartam korábban kiutazni akklimatizálódni. Harmincórás utazás után aludtam egyet, és már versenyeztem. Nyilván ez kivett belőlem valamennyit, de a lényeg az volt, hogy megszerezzem az érmeket.

– A legutóbbi Világjátékokon világcsúccsal nyertél, most pedig már mindenki téged akart legyőzni. Más érzés favoritként rajthoz állni?

– Természetesen más, de próbálok ezzel nem foglalkozni. Inkább arra koncentrálok, amit én tudok kontrollálni. A csengtui világcsúcsomhoz képest most is csak néhány tized hiányzott, ami egy világbajnokságon szerintem jó teljesítmény. Tudtam, hogy figyelnek rám, de ez inkább motivált.

– Közben továbbra is az úszás az első számú sportágad. Nem nehéz összeegyeztetni a kettőt?

– Fizikailag kevésbé, mentálisan viszont nagyon sokat ad. Jó érzés egy másik közegben is versenyezni, új ellenfelekkel találkozni, új célokat kitűzni. Az uszonyosúszás ráadásul plusz önbizalmat is ad. Mindig is erős volt a lábmunkám, talán ezért is feküdt ennyire ez a sportág.

– Már az úszó Európa-bajnokság jár a fejedben?

– Igen, most teljesen arra koncentrálok. Az év eleji vállsérülésem miatt még egyeztetnünk kell az edzőmmel, hogy pontosan mely számokban indulok az augusztus eleji párizsi Eb-n. Lehet, hogy most először hosszú idő után egy egyéni számot ki kell hagynom, de ezt majd a következő napok döntik el. Az uszonyosúszó-válogatottban egyébként ismét jó volt versenyezni. Ez egy kisebb közösség, és tényleg mindenki őszintén örült a másik sikerének. Ez szerintem az egész magyar csapaton érződött, nem véletlen, hogy ilyen fantasztikus eredményt értünk el. Kilenc aranyéremmel és az összesített második hellyel igazán emlékezetes világbajnokságot zártunk.

– Ezek után hosszabb távon is marad az uszonyosúszás?

– Mindenképpen. Ha az időpontok engedik, szeretnék továbbra is mindkét sportágban a legmagasabb szinten versenyezni. Már a 2029-es Világjátékok is ott van a terveim között, és egy új kihívás is foglalkoztat: szeretném kipróbálni a monofint (ebben a versenyszámban a versenyző mindkét lába egyetlen nagyméretű uszonyban van – a szerk.). Még nem tudom, mennyire fekszik majd, de kíváncsi vagyok rá. Szeretem a kihívásokat, és úgy érzem, még bőven vannak bennem új célok az uszonyosúszásban is.

Forrás: Bányász Árpád